"Ha akarjátok, nem álom" (Herzl Tivadar)

Cionizmus

A Hóman-szobor ott rejtőzik valahol

Örül a fordulatnak, de nem teljesen nyugodt Ira Forman, az amerikai kormány antiszemitizmus-ügyi különmegbízottja

2015. december 18. - eisen64

foreman_fotosl_small_6598.jpgIra Forman örül annak, hogy a magyar kormány irányt váltott a Hóman-szobor ügyében és jól érezte magát a székesfehérvári “felemelő és vidám” ellen-demonstráción, de az amerikai kormány antiszemitizmus-ügyi különmegbízottja mégsem teljesen nyugodtan utazott el Magyarországról. “Valahol van egy szobor, amit rejtegetnek. Amíg nem látom, hogy ezt a szobrot beolvasztják, feldarabolják vagy más 100 százalékos garanciát nem kapunk arról, hogy soha nem kerül felállításra, addig megmarad bennünk a bizonytalanság.” - mondta blogunknak Ira Forman, mielőtt a repülőtérre indult volna. Azóta a Hóman Bálint Alapítvány is elállt a tervtől, így a székesfehérvári közgyűlés elutasította a szoborállítást.

Eljött Magyarországra azért, hogy személyesen fejezze ki tiltakozását a Hóman Bálintnak tervezett szobor ellen. Még Twitter-kampányt is indított, azzal a hashtaggel, hogy #ItsNotJustAStatue (“Ez nem csak egy szobor”). Miért?

Elismerjük, hogy Hóman választókörzete Székesfehérvár volt, és közszolgálatot végzett, de a tevékenysége, amellyel a zsidók deportálása mellett érvelt a nyilaskormány idején, valamint a harmincas évek végén a zsidótörvények megalkotásában való részvétele, amelyekkel zsidókat fosztottak meg állampolgári jogaiktól, mindez rettenetes folt a személyén. Emiatt nem méltó arra, hogy az utókor tisztelettel emlékezzen meg róla. A szoborral kapcsolatban az egyik kérdés előttünk az, hogy vajon akik egy ilyen döntésben részt vettek, tudták-e pontosan, hogy mit tesznek? A másik kérdés, hogy egy ilyen szobor felállítása mit jelenthet más európai országok számára? Itt tartózkodásom alatt többször elmondtam, nem a mi tisztünk eldönteni azt, hogy mi történik, ezt a magyar félnek kell eldöntenie. De barátként szeretnénk azt tudatni, hogy ha egy ilyen személynek szobrot emelnek, akkor annak a világban nem kívánatos híre támadna. Tudjuk, hogy vannak, akik szeretnék ezt a projektet megvalósítani, de csendben. Ez így nem működik: szeretnénk tudatni a magyar barátainkkal, hogy mi a véleményünk, és ezt nyilvánosságra is hozzuk.

Egy interjúban azt mondta, hogy felfoghatatlan, miért akar bárki is tisztelettel adózni egy olyan személynek, aki zsidók deportálását és jogfosztását szorgalmazta. A Washington Post egyik tudósításának a címében szintén azt kérdezi, hogy miért emel Magyarország szobrot egy második világháború korabeli antiszemita politikusnak? Közel egy hetet töltött Magyarországon, talált választ erre a kérdésre?

Nem vagyok meggyőződve arról, hogy Magyarország végül megteszi ezt. Az elmúlt napokban egyetlen olyan emberrel sem beszéltem, aki ragaszkodna egy ilyen szobor felállításához. Csak hallottam olyanokról, akik ezt szeretnék, és hallottam olyanokról is, akik szerint Hóman jó történész volt. Ezt nem akarom kétségbe vonni, a jó képességek azonban nem igazolhatnak rossz döntéseket. Ha az akadémiai munkásságát, minden közszolgálatát beletesszük a mérleg egyik serpenyőjébe, a másikba pedig azt, hogy sürgette a zsidóság jogfosztását és deportálását, amelynek végül 440 ezer magyar áldozata lett 1944 tavaszán és nyarán, nos, akkor az eredmény nem lehet kétséges: össze sem mérhető az egyik a másikkal.

Rob Berschinski külügyi helyettes-államtitkár - aki szintén Budapestre érkezett az ügyben - felhívta a magyar kormányt, hogy ”feltétel nélkül jelentse ki, Hóman Bálintnak nem lesz semmilyen emlékműve Magyarországon. Sem szobor, sem dísztábla, sem most, sem hat hónap múlva, semmikor.” Orbán Viktor miniszterelnök ezután azt mondta a Parlamentben, hogy a kormány nem támogathat szoborállítást olyan politikusnak, aki együttműködött a magszállókkal. Elfogadják ezt a kijelentést a követelésükre adott válaszként?

10628855_5f7a0f71f4dcb6fe562fb0b2bcd5f053_wm.jpg

Rob Berschinski amerikai helyettes külügyi államtitkár a Külügyminisztériumban (fotó: MTI)

Nem követelést fogalmaztunk meg, hanem a véleményünket mondtuk el, hogy nem értjük, miként juthatott ez bárkinek is az eszébe. Úgy utazom el Magyarországról, hogy nem vagyok meggyőződve, vajon a kérdés véglegesen lezárult-e. Mielőtt idejöttünk, sokan azt mondták, hogy a szoborállítás eldőlt, így is, úgy is meglesz. Ehhez képest most már sokan úgy látják, hogy mégsem történik meg. Lehet, hogy így is lesz, most azonban ezt nem tudhatjuk biztosan. Valahol van egy szobor, amit rejtegetnek. Amíg nem látom, hogy ezt a szobrot beolvasztják, feldarabolják vagy más 100 százalékos garanciát nem kapunk arról, hogy soha nem kerül felállításra, addig megmarad bennünk a bizonytalanság. Elhangzottak olyan nyilatkozatok, amelyek a helyes irányba mutatnak, a miniszterelnök és a polgármester részéről is. Kétszer is jártam lenn Székesfehérváron, és láttam, hogy a korábbi építkezési helyszínt elbontották, a díszburkolatot helyreállították. Egyértelmű, hogy a szobrot fel akarták állítani, és most ezt nem folytatják. Ennyit tudunk, a többit a jövő dönti el.

000_6i7tc-635x357.jpg

A Hóman-szobor tervezett helyszíne Szekesfehérváron. A paravánt azóta elbontották. (Fotó: Times of Israel)

Sok száz ember tiltakozott Székesfehérvárona szoborállítás ellen, köztök számos fiatal. Milyen benyomása volt erről a demonstrációról?

A résztvevők közül sokan a hanukai gyertyatartó szimbólumát használták arra, hogy kifejezzék: a fény elűzi a hómani sötétséget. Jelen voltak különböző vallási képviselők, akik nyilatkozataikban elítélték a szoborállítást. Személyesen, zsidóként nagyon meghatott, hogy én gyújthattam meg az első hanukai gyertyát a téren. Az amerikai kormány képviselőiként a rendezvény alkalmat adott számunkra, hogy kifejezzük véleményünket és támogatásunkat a demonstráció mellett. Felemelő és vidám rendezvény volt, amely pozitív irányba befolyásolta az eseményeket.

145010251787557xvckp9dz4ok_l.jpg

Demonstráció a Hóman-szobor ellen Székesfehérváron (fotó: MTI)

Névjegy

Ira N. Forman

1974-ben politológia szakon végzett a Harvard Egyetemen. 1977-ben politikai igazgatóként a befolyásos lobbiszervezet, az Amerikai–Izraeli Közügyi Bizottság (AIPAC) törvényhozási összekötője lett. 1983-ban a Stanford Egyetemen szerzett MBA diplomát. Első kormányzati pozíciója Bill Clinton elnöksége idején a személyzeti hivatal kongresszusi összekötői posztja volt, majd a Demokrata Párt zsidó tanácsának igazgatója. 2011 őszétől Barack Obama elnök újraválasztási kampányának zsidó választókkal foglalkozó igazgatója volt. 2013 májusában nevezték ki az USA antiszemitizmussal foglalkozó hivatala különmegbízottjának.

A bejegyzés trackback címe:

https://cionizmus.blog.hu/api/trackback/id/tr568181858

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása